Itt az ősz, hiába pasztellszínűek még a delek, ha a hideg estéken a tél már ott áll az ablakoknál, és úgy bámul be, mint valami b-osztályú horrorfilm sorozatgyilkosa. Nem elég ide a távfűtés, egy egész ország húzódik közelebb a tévékhez, hogy melegedjen. Hogy meséljenek neki a szeretetről, a mindennapi csodákról, és arról, hogy a legkisebb parasztfiú is képes levágni a sárkány mind a hét fejét. Aztán meg legyőzi Alföldi Róbertet, megkéri egy playmate kezét, és ünnepi koncertet ad a Papp László Sportarénában.
Mert ugye évek óta a tehetségkutatók melegítik szombat esténként a lakótelepek hűvös reménytelenségét, az X-Faktor pedig a tehetségkutatók brikettje, ami mindennél jobb hatásfokkal árasztja magából a boldogságot. A világsikert befutó brit licencet már három szezon tapasztalatai alapján alakították a magyar célcsoportok igényeire, a most induló évadban ezért már minden vágás, minden kamerabeállítás és háttérzene a helyén van: azt érezzük, és akkor, ahogy azt a műsor készítői előre eltervezték.
Az első részekben még a könnyűzenei zombijáráson kell nevetnünk, jönnek szép, rendezett sorokban az emberek, akik azt hiszik, hogy tudnak énekelni, csak azért, mert a szomszéd nem dörömböl azonnal fenyegetően, ha rákezdenek a zuhany alatt. És amikor nagyon fáj, és már mi szégyelljük magunkat, akkor a műsor készítői felzavarnak egy bátortalan srácot, aki zavartan köszön, téblábol kicsit a színpadon, de amikor kinyitja a száját, kirepül belőle egy Joe Cocker, vagy éppen egy Alex Clare. És persze kiderül, hogy a srác egy bélapátfalvi fröccsöntő üzemben görnyed napközben a gépsorok fölé, mert kell minden forint, hiszen egyedül nevel tizenkét elárvult, pihe-puha kiscicát. De esténként, a szürke szoba magányában, a megfakult Bob Marley-plakát alatt mindig magával ragadják az érzelmek. Először alig halhatóan, szinte csak dúdolva, de aztán kiereszti a hangját. És a tizenkét pihe-puha elárvult kismacska csillogó szemmel, boldogan figyeli, ahogy énekel.
Mert az, hogy valaki jól énekel, még nem elég. Ide történet kell, de olyan, amitől a szív facsarodik. De legalábbis olyan, amiért érdemes bejönni a reklámblokk után a konyhából. És persze lehet erre cinikusan legyinteni, hogy forgatókönyv és megrendezett érzelmek, csak az sem segít. Mert az X-Faktor olyan, mint a paprikaspray: hiába ellenkezel, hiába keménykedsz, az arcodba tolják, aztán elbőgöd magad. Tudományos képlet, nagy mintájú kísérletekben tökéletesítve.
[...] Bővebben!
![]()